Hol az igazság?

Naponta számos alkalommal előfordul, hogy bizonyos egyértelműnek tűnő dolgokat másképp látunk, gondolunk, mint a környezetünk.

Más a hitrendszerünk, más a neveltetésünk, mások a tapasztalataink, elvárásaink. Előfordul ez a legjobb családban, a munkahelyen, sőt mondjuk ki bátran – bárhol, bármikor, bármilyen közösségben.

Ez teljesen természetes és ez így is van rendjén!

Mindennapi dolog, mégis sokakat kissé megrémít – még akkor is, ha ezt nem ismerik be saját maguknak -, hogy van véleményük, más véleményük.  Más, mint másoké! …

Vannak, akik nem is veszik észre, hogy van más nézőpont, más gondolat, más célkitűzés – csak hajtogatják a saját igazukat. De gondoljunk csak bele és álljunk meg egy pillanatra. Elsőként miért nem magunkra gondolunk? Változást akarunk, tudatosságot, belső békét? Akkor miért másokat keresgélünk?

Mi történne, ha néha elgondolkoznánk egy számunkra biztosnak és igaznak hitt véleményünkön, elgondolásunkon? Csak csendben, magunkban. Ha eljátszanánk a gondolattal és tudatosan belebújnánk kicsit gondolatban mások „szerepébe”. Vajon, akkor abban a helyzetben mi lenne a véleményünk? Milyen gondolatok, érzések kavarognának bennünk, ott igazán legbelül? – Ez csak egy játék lenne – saját magunkkal. Egy tudatos kis szerepjáték, egy csendes este otthon a fotelben ülve, vagy hazafelé az autóban, mondhatnánk azt is, hogy egy magunknak rendezett önismereti tréning.

Csak egy külső szemlélő játéka!

Természetesen ugyanezt a szituációt, véleményt, gondolatot most egy harmadik nézőpontból, élethelyzetből, más szemüvegén keresztül is lejátszhatjuk. Ezek csupán csak pár perces „játékok”, elmélkedések, mégis nagyon komoly gondolatmeneteket, érzéseket indíthatnak el.

Most „játék”, de bármikor segítség is lehet! 

Próbáljuk ki és vegyünk fel egy másik szemüveget, egy másik nézőpontot és tudatosan vagy tudat alatt, de kicsit megváltozik a világ. 

Megerősítésként jöjjön egy gondolatébresztő történet:

Öt bekötött szemű embert odavittek egy „tárgyhoz” és megkérdezték tőlük, hogy vajon mi lehet az.

Vajon mi történt?

Az egyik férfi megtapogatta és azt mondta: „Ó, ez biztosan egy hosszú kötél.”

A második szerint ez nem kötél volt, hanem egy nagyon erős fal!

Természetesen a harmadik ezzel nem értett egyet és azt mondta: „Ez se nem kötél, se nem fal, ez egy oszlop … biztos, hogy oszlop… .”

A negyedik férfi kinevette őket és nem értette, hogy miért mondanak ilyeneket. Szerinte ez egészen egyszerűen egy vászonlegyező volt!

Majd jött az ötödik, és mindent megcáfolt, mosolygott és annyit mondott: „Emberek ez egy óriási gyík!”

Akkor hol az igazság? Kinek volt igaza?

Miután nem tudtak megegyezni levették a kendőt a szemükről és akkor jött az igazi döbbenet, ugyanis egy gyönyörű, óriási elefánt állt előttük. Az emberek egymásra néztek és elkezdtek nevetni, hiszen mindenkinek igaza volt, igaz csak egy kicsit – a saját szemszögéből -, de igazából senkinek sem volt igaza! Rájöttek, hogy mindegyikük az elefánt más-más testrészét tapogatta, így kialakítva saját nézőpontjukat!

Elolvasva rádöbbenünk, hogy az a saját igazságunk mindig ott van, amerre a figyelmünket fordítjuk, ahová az energiáinkat fókuszáljuk.

Ide kattintva iratkozhatsz fel hírlevelemre és töltheted le díjmentes „Ne Hagyd Magad!” útmutatómat.