Egy fontos gondolat, ami talán észhez térít …

Az aktív felnőtt korosztály az, ahol a legtöbbször találkozunk „beteges maximalizmussal”. Talán itt a legnagyobb az elvárás minden oldalról. Azonban nem szabad elfelejteni a fiatalokat, akik még csupán a nagybetűs életre készülnek. 

Egy fontos gondolat, vagy egy kicsit talán több:

A kor előrehaladtával egyre nőnek az elvárások, a követelmények. Ez nem biztos, hogy csak pozitívummal és előnnyel jár. Számos helyen azt sulykolják az emberbe – és kimondottan igaz ez a fiatalokra-, hogy „Neked kell lenni a legjobbnak! A győzelem a fontos! Csak az első hely az igazi dicsőség! Legyen ez tanulás, sport, munka, vagy bármely más területe életünknek. Sajnos, ez nem csupán egy gondolat, ez a valóság.

Igen, feltehetjük a kérdést magunknak, hogy hová vezet ez? Ha megfelelő a háttér, a család, a környezet és az értékrendünk a helyén van, akkor van rá esély, hogy a maximalizmus pozitív oldalán találjuk magunkat. Abban az esetben viszont, ha ez túlzottá válik, akkor átbillenünk a negatív oldalára. Gondoljuk csak végig tágabb környezetünket és sajnos látni fogjuk a példákat a „kóros” perfekcionizmusra – majdnem minden korosztályban.

Mit tapasztal az, aki a tökéletességet, a hibátlan teljesítményt tűzi ki célul? 

Neked erről milyen gondolatok jutnak eszedbe? Vajon, tudja élvezni a munka gyümölcsét ez az ember?

Ha maximalista fejjel gondolkodunk, hiszen említettük bizonyos határig ez ösztönző és eredményes is, akkor igen, tudjuk élvezni a munkánk gyümölcsét. És valljuk be őszintén, erre szükségünk is van. Egyébként miért is csinálnánk? Az élet nem csak munkából, megfelelésből és hajtásból áll. A pihenés, az eredmények élvezete és ennek másokkal való megosztása lehet egy igazi örömforrás. Kicsit meg kell állni és élvezni az életet.

A normál fejlődésben – és igaz ez egy új vállalkozásra, egy képesség elsajátítására, egy cél elérésre és számos dolgot említhetnénk – mindig van egy felfelé ívelő fázis. Ezt követi egy kis stagnálás (minimális szintű visszaesés), majd ismét növekedés és stagnálás és így tovább.

Jelen esetben, ha a maximalizmus még nem kóros, akkor a fejlődések közti szakaszban élvezzük a munkánk gyümölcsét. Sőt kicsit tovább megyek, a legjobb az, amikor magát a fejlődést, a munkát, az energia befektetést is élvezzük. Így kellene, hogy legyen.  Azonban megpihenni mindig meg kell. 

És még egy megszívlelendő gondolat:

Figyeljük csak meg az életet és beláthatjuk, – akár saját életünkből meríthetünk példát – hogy igaz a következő mondás is, miszerint „ha nem pihensz meg, akkor az élet majd megállít”. Lehet ez betegség vagy bármi más, ami arra kényszerít, hogy kicsit újra gondoljuk a mindennapjainkat vagy bizonyos esetekben akár az egész életünket.

Visszatérve a kérdésre a túlzott perfekcionista nem tudja élvezni munkája gyümölcsét, nem elégedett az eredménnyel, célja elérést követően azon töpreng, hogy miért nem csinálta jobban. Ami viszont még fontosabb, hogy így nincs benne egy egészséges büszkeség és a jól megérdemelt öröm. 

Nem csupán az eredményt nem élvezi, de saját életét sem. Ezért nincs honnan töltődni, újabb erőt gyűjteni és ez nagyon nem jó.

Ide kattintva iratkozhatsz fel hírlevelemre és töltheted le díjmentes „Ne Hagyd Magad!” útmutatómat.

YouTube csatornámra itt tudsz feliratkozni, hogy részese legyél az önmegvalósítás bizonyítottan hatékony, igazi eredményeket hozó módszereinek.